Pont azért, amiért annyira szeretik más nemzetek a spanyolokat: közvetlenek, kedvesek, ölelkeznek, puszilkodnak, kezet fognak, szívesen ülnek le bárkivel egy pohár sör és egy kis tapas mellé és persze mint általában a mediterrán emberek, nem ismerik az intim szféra fogalmát. Spanyolországban nem hoztak drasztikus döntéseket 15-20 beteg, sőt 100 után sem, nem úgy, mint Magyarországon vagy az oroszoknál. Épp ellenkezőleg: egy héttel ezelőtt, Nőnapon amikor a fertőzöttek száma hirtelen 600 főre ugrott és egyértelműen Madrid volt a gócpont, simán engedélyeztek a fővárosban egy feminista megmozdulást.
Megállás nélkül megy a kézmosásról szóló oktatóvideó a tévécsatornákon. Tegnap este külön sajtótájékoztatót is tartottak arról, hogyan kell megmosni a kezünket, ami sajnos hiába írunk 2020-at, csöppet sem túlzás Spanyolországban. Mióta itt élünk ezerszer jártunk már bárokban, plázákban, ahol megfigyelhettük a spanyolok higiéniai szokásait. Általában nincs szappan a mosdókban, ha mégis, akkor fel van vizezve. Ritka az olyan vendéglátóhely, ahol nem volt szükségem a táskámban tartott szappanra és ez teljesen független a tartományoktól. A spanyol nők többségének retiküljében sajnos nem lapul hasonló (tisztelet a kivételnek). Volt, hogy percekig néztem a WC fülkékből kisétáló nőket kíváncsiságból, ugyanis pokolian zavar, ha valaki nem mos kezet miután elvégezte a dolgát. Siralmas volt a tapasztalat: a WC-ből általában a tükörhöz sietnek, megsimogatják a hajukat, megigazítják a sminkjüket, majd fogják a kilincset és visszaülnek a családjuk, barátaik mellé az asztalhoz falatozni. A férfiaknál hasonlóan siralmas a helyzet a férjem beszámolói szerint. Még csak tiszta vízzel sem öblítik le a kezüket. Valószínűleg a tíz ujjam elég lenne megszámolni, hogy hány spanyolt láttam nyilvános WC-ből kilépve kezet mosni. Ami még elkeserítőbb, hogy a konyhai dolgozók és a felszolgálók sem teszik ezt meg WC használat után. Fordultunk már ki étteremből fogyasztás nélkül emiatt. A piaci munka csak közelebb hozta ezeket a tapasztalatokat. Az élelmiszerrel dolgozó standoknál nemhogy szappan, sokszor víz sincs, ráadásul nem egyszer láttuk, hogy a kocsmákat felépítő pincérek, szakácsok a grillrácsokon taposnak a mocskos cipőjükkel, majd tisztítás nélkül pakolják rá a húsokat, zöldségeket. Soha többé nem ettünk vásári kosztot. Valószínűleg Olaszországban is hasonlóan ellébecolják a tisztálkodási előírásokat. Vajon hány ilyen kéz érintkezhetett az elmúlt hetekben a mozikban, a boltokban, a vendéglátóhelyeken, vagy akárhol?
Spanyolország híres a hangos tömegrendezvényeiről, a fiesztákról. Márciusban két nagy rendezvényük is van, a valenciai Fallas és a castelloni Magdalenas. Mindkét rendezvényre évente százezrek érkeznek. Az utolsó pillanatig halogatták a döntést a sorsukról. Talán abban reménykedtek, hogy valamilyen csoda folytán mégsem emelkedik a betegek száma, vagy nem is tudom. A Fallas március 15-én kezdődött volna, de mindössze négy nappal ezelőtt határozott úgy a kormány, hogy nem engedélyezi a megrendezését több más vásárral együtt. Ma már szerencsére elkezdődött a húsvéti események törlése is.
Forrás: Valencia Bonita
Forrás: Cope
Az iskolákat, óvodákat már pár napja bezárták, mától a bárok, éttermek sem nyithattak ki, csakis azok, amelyek elvitelre készítenek ételt. Katalóniában több települést karanténba zártak, Madrid azonban még akkor is nyitva volt, amikor ezerről pár nap alatt 5 ezerre nőtt a megbetegedések száma. A személyes véleményem az, hogy pont a nyílt sebet nem varrta össze a kormány. Hogy miért gondolom ezt? Azért, mert a vásári évek alatt megtapasztaltuk, hogy húsvétkor, május 1-jén, pünkösdkor, karácsonykor és egyéb hosszú hétvégéken a madridiak szanaszét szóródnak az országban. Mindenkinek van egy nyaralója az északi vagy a déli parton, de szívesen mennek ilyenkor a hegyekbe, például a Sierra Nevadába vagy a Sierra de Gredosra síelni. És hát a járvány sem állíthatja meg a madridiakat. Azt gondolták, hogy az iskolák és a munkahelyek bezárásával extra szabadsághoz jutottak, kocsiba ültek és megrohamozták a tengerparti városokat, köztük a mellettünk lévő Santa Polát és Torrevieját is, de a murciaiak is panaszkodtak parti sétányon nyüzsgő fővárosiakra. Itt vannak már napok óta és Isten tudja, mit hoztak magukkal a járvány központjából. A madridi városvezetés minden egyes sajtótájékoztatón nyomatékosan “kérte” a fővárosiakat, hogy ne utazzanak, csak ha halaszthatatlan dolguk van. De ez csak kérés volt, amit nem kellett kötelezően betartani. Így hát a tengerparti városok kezdtek el korlátozásokat bevezetni Madrid helyett: tegnap óta folyamatosan zárják le a partokat, hogy az esetleges fertőzöttek véletlenül se pihengethessenek a tengerparton, a hetek óta stabil 23-25 fokban.
Néhány órája született meg végül a határozat az országos karanténról, lassan 7 ezer fertőzöttel a nyakunkon. Mindenkit hazarendelt a kormányfő és hétfő reggeltől kijárási tilalom alatt vagyunk országos szinten.
