Újságíróként kezdtem, majd hírszerkesztőként folytattam pályafutásomat, végül saját vállalkozást alapítottam.
Salgótarjáni diákként, 17 évesen a Nógrád megyei Hírlapban, egy évvel később, frissen érettségizett kisfelnőttként már a Hajdú-Bihari Naplóban jelentek meg az írásaim. Gasztronómiai és utazással kapcsolatos cikkeket írtam, de mivel szerettem volna mikrofon mögé kerülni, a debreceni rádióállomásoknál is próbálkoztam. Az első két stúdióból kidobtak, végül a Rádió Maxnál kaptam lehetőséget arra, hogy tanuljak és kibontsam a szárnyaimat. 3 évig erősítettem a hírolvasók csapatát, de kinőttem a várost és Budapesten próbáltam szerencsét. Jókor voltam jó helyen: épp megüresedett egy hely a Class fm-nél, amikor bekopogtattam az önéletrajzommal. Alig hagytam el a debreceni mikrofont, máris az ország legnagyobb kereskedelmi rádiójánál folytathattam pályafutásomat. Olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akikre gyermekként áhítattal néztem fel: Jáksó László, Abaházi Csaba és Vágó Piros mellett ültem és beszéltem, majd Sebestyén Balázsék reggeli műsorában is egyre több lehetőséget kaptam. A Class fm-nél töltött 3 év alatt több díjat vehettem át a hiteles, pontos tájékoztatásért, illetve Sajtó-Nívó díjjal is elismerték hírszerkesztői munkámat.
A szívem azonban gyermekkorom óta Spanyolországba húzott. 2013-ban felmondtam és a férjemmel karöltve belecsaptunk egy mediterrán kalandba. Kürtőskalácsos vállalkozást alapítottunk, sikereinkről, botladozásainkról 2015-ben a saját blogomon kezdtem el beszámolni, ám idővel elmaradtak a színes bejegyzések. A koronavírus-járvány miatt azonban ismét értelme lett az írásnak. Újra megszólalhattam a Rádió 1-en, Balázsék műsorában, majd az RTL klub, a HírTV, a Karc FM és a Campus Rádió kollégái kerestek meg egy-egy riport miatt. Igyekszem a régi mentalitásomhoz hűen hitelesen, megbízhatóan tájékoztatni a blog olvasóit erről a rendkívüli helyzetről, melybe nem csak Spanyolország, hanem az egész világ belecsöppent hirtelen... BŐVEBBEN
